2014. július 10., csütörtök

BARCELONA!!! Timelapse-hyperlapse videó egy új szinten

Ezt a bejegyzést az új weboldalamon itt találod.


Eddig még nem osztottam meg más munkáit a blogon, de most muszáj…
Rob Whitworth, akitől eddig is fantasztikus videókat láthattunk (Kuala Lumpur, Shaghai), most dobott egy hatalmas hyperlapse-timelapse bombát, a legjobbakra is köröket verve. 
Eleget beszéltem, nézzük inkább!


Barcelona GO! from Rob Whitworth on Vimeo.

És hogy hogyan csinálhatta?
Ésszel, előre tervezéssel, kreativitással, hatalmas idő és energia ráfordítással. És a következő eszközöket használva:
-  D800, D7100, D7100 és D3200 vázakkal,
- hat Nikon objektívvel: 10.5mm f/2.8G ED AF DX halszem, 10-24mm f/3.5-4.5G ED AF-S DX, 16-35mm f/4G AF-S VR, 28mm AF f/2.8D, 50mm f/1.4G AF-S, 70-200mm f/2.8G
- Promote Control kioldóval

Az elején tisztázzuk le: használhatott volna bármilyen márkát, ugyanezt meg tudta volna csinálni.



A felhasznált idő: 75 óra utazásra és logisztikára, 31 óra helyszínfelderítésre, 78 óra fotózásra a helyszíneken, és 179 óra az utómunkára.
Ez összesen 363 munkaóra, ami 30 teljes nap, ha mindennap 12 órát dolgozik.

Hogyan készülhettek a zoomolós felvételek? Az én tippem, hogy egyszerre minimum 2 vázzal két különböző objektívvel (vagy 4 váz és 4 obi) fényképezte ugyanazt, ugyanonnan, és utána After Effects / Premiere vagy hasonló programokkal a különböző nagyítású képeket a „scale” paraméter animálásával összerakta. Tehát pl. indul egy nagykép nagylátószögű objektívvel, 30% scale paraméterrel (ez azt jelenti, hogy a videón látott kép az eredeti kép felbontásának a 30%), majd fokozatosan „zoomol” bele úgy, hogy a scale paraméter 30%ról megy felfelé, mondjuk 60%-ig, de ott már rávetül a következő objektív (mondjuk a 50mm fix) képének 30%-s mérete, ami megint felmegy mondjuk 80%-ra, de ott már rávetül mondjuk az 70-200mm obi képe, és így tovább. Sőt, elképzelhetőnek tartom, hogy a fotózás közben a zoom objektívekkel fizikailag, kézzel is zoomol (bár ez elég sok problémát vetne fel).

Ha After Effectsben „csak” megfelelően egymásba rakja a rétegeket, és utána az összeset az egymáshoz köti, akkor elég neki csak egy réteg scale paraméterével játszania. Valahogy így, ahogy Andrew Kramer is teszi ebben az oktatóvideóban:


Tetszett a bejegyzés? Iratkozz fel a hírlevelemre és szólok, amikor újat írok!


Köszönöm a megosztást :)
Oszd meg Facebookon Google Plus Oszd meg Twitterren Küldd el emailen